Egy vállalkozókat, kezdő vállalkozókat, diákokat oktató egyetemi előadásról olvastam, ahol az előadó megkérte a hallgatóságot, hogy „emelje fel a kezét, aki tudja a céljait”, a hallgatóság felének a keze a magasba emelkedett. A következő felszólítás így hangzott: „most emelje fel mindkét kezét az, akinek írott céljai vannak!”, bármenyire meglepő, egyetlen kéz sem emelkedett a magasba!
Érdemes elgondolkozni azon, hogy vajon mennyire szeretnénk az elképzelésünket meg is valósítani! Máskülönben tudatosítsuk magunkban, hogy bizony én is csak az ábrándozók széles táborába tartozom, ahol a sikeres vállalkozás gondolata(i) egy metaforával élve: soha nincsenek a realitás mérlegébe behelyezve. Nincs kijelölve az az út, ami a gondolattól lépésről lépésre elvezet a megvalósulásig.
Ennél már csak az a rosszabb, amikor a gondolat megszületését, illetve a lehetőség felismerését, követi úgy a megvalósítás, hogy a célunk, és a hozzá vezető (üzleti)terv a: „Mert bizony nekem sikerülni fog!”.
Sajnos azonban, ha nincs átgondolva, lerögzítve, leírva, hogy az adott célhoz hogy lehet eljutni, akkor valami biztos sikerülni fog, vagy nem, talán VALAHOGY! … Pedig van ilyen, bármennyire is abszurdnak hangzik!
Példaképp említhetem, a panel aljában nyíló zöldségest, aki fittyet hány arra, hogy Ő a negyedik két éven belül, ugyanazon a helyen (sajnos száz méterre a másik zöldséges), megközelítőleg ugyanazon termékekkel (mivel komoly újításra nagyon nincs lehetőség, vagy nem biztos, hogy lenne rá kereslet, tehát marad a krumpli, hagyma, retek…), ugyan annyiért (hiába szebb a mosolyunk, a magyar vásárló árérzékeny), próbálja kitermelni a megélhetésre elegendő profitot (tisztelet a sok kivételnek).
Rövidre fogva sikerre vinni az ötletünket (első nekifutásra) annyi, mint célokat elérni, azonban ezt csak ismert célok esetében lehet megtenni!
kommentek