Az egyéni vállalkozóvá váláshoz az egyéni vállalkozásról szóló, többször módosított 1990. évi V törvény (Evt.) szolgáltatja a jogszabályi alapot.

Ez a szabályozás összhangban van a gazdasági társaságok, szö­vetkezetek, állami vállalatok szabályozásával. A törvény figyelemmel van arra is, hogy az egyéni vállalkozások körében várhatóan még hosszabb ideig a hagyományos, saját munkán alapuló vállalkozás lesz a jellemző, de egyúttal szabályozza az egyéni vállalkozók által létesített vállalatszerű vállalkozást, az egyéni cég feltételeit is.

Az egyéni vállalkozói forma a legegyszerűbb vállalkozástípus. Nincs alapító okirat, sem alapító vagyon. Egyedül biztosítja a tőkét, és egyedül dönt. Az ilyen vállalkozó nem hoz létre személyétől elkülönült szervezetet, hanem a legegyszerűbb, adózási és nyilvántartási szempontok miatt szükséges regisztrációt követően, a saját nevén végzi gazdasági tevékenységét. Az egyéni vállalkozás alanyi jog. Ez azt jelenti, hogy a természetes személy maga dönti el akar-e ilyen formában vállalkozást folytatni vagy sem. A hatóság csak azt mérlegelheti, hogy az adott személy megfelel-e a mindenkire kötelező feltételeknek, illetve rendelkezik-e azokkal a jogosítványokkal, amelyet az adott vállalkozói tevékenységként való gyakorláshoz jogszabály ír elő.