Az 1959. évi IV. törvény (Polgári törvénykönyv) alapján a vállalkozói jogviszony főbb tartalmi jellemzői a következők:
Tehát a vállalkozói jogviszony jellemzői a viszonylagos önállóság, amiből következik, hogy nincs rendelkezésre állási kötelezettsége a vállalkozónak a megbízó felé, nincs határozott idejű munkaideje, illetve munkarendje, és nem vonatkozhat rá munkaidőbeosztás. A vállalkozás mindig visszterhes jogviszony, a megrendelő díj fizetésére köteles, amely a szerződés megszűnésekor vagy a teljesítéskor esedékes. Kivételt jelent az ingyenes szívességi megbízás, amikor részben az ügy természetéből fakadóan, részben a felek közötti rokoni, baráti kapcsolatból ingyenesen, ellenszolgáltatás nélkül végzi el a munkát a vállalkozó. A vállalkozó nem köteles a személyes teljesítésre, igénybe vehet alvállalkozót, harmadik személy közreműködését. A vállalkozói jogviszonyra jellemző a saját tevékenység kockázatának a viselése. A vállalkozónak a szerződésben vállalt eredményt a szerződésben meghatározott határidőre el kell végeznie. A szerződés a teljesítéssel megszűnik. A vállalkozói szerződésnél nincs formakényszer, nem érvényességi feltétel az írásba foglalás. A szerződés érvényesen létrejöhet ráutaló magatartással, amennyiben a felek megállapodnak a szerződés szempontjából lényeges kérdésekben. Ilyen lényeges kérdésnek minősül a szolgáltatás tárgya, mértéke vagy mennyisége, minősége, a létrehozáshoz szükséges határidő és a vállalkozói díj összege. Kivételt jelenthet, ha az adott szerződést jogszabály írásbeliséghez köti, természetesen ilyenkor érvényesen szerződést megkötni csak írásban lehet.
kommentek