Vállalkozás-blog

A kilencvenes évek végére létrejött a vállalkozói társadalom a vadkapitalizmus konszolidálódásával. Dinamikus egyensúlyba került a vállalkozási kedv és kényszer eredményeként létrejött vállalkozások száma.

A regisztrált vállalkozások száma 1995-ben meghaladta az egymilliót. 2000-ben a vállalkozások 58 százaléka volt egyéni, 42 százaléka társas vállalkozás, ezen belül a legelterjedtebb jogi forma a betéti társaság és a kft. A tőke egyre inkább koncentrálódik a nagyobb cégeknek a kezében, a vállalkozások számának növekedési üteme lelassul. A mikro-, kis- és középvállalkozások közel 70 százaléka családi vállalkozás.

 A hitelképessé váló kis- és középvállalkozások a külső forrásokat kihasználva életképesebbnek bizonyulnak. Az új vállalkozások részben az életképtelenek helyébe lépnek, részben összeolvadással jönnek létre. Az Európai Uniós csatlakozással kínálkozó lehetőségek, források megszerzése is segít az erre felkészült vállalkozásokon.

 A vállalkozások alapításával, indításával kapcsolatosan a jövőre vonatkozóan a legnagyobb kérdés, hogy az általános szolgáltatás és termékhiány megszűntével a vállalkozók hol találják meg azokat a piaci réseket, ahol indulhatnak, bővíthetnek.

A kilencvenes években jelentős átalakulások történtek a társadalomban és a magyar gazdaságban egyaránt, létrejött a magángazdaság. Megjelentek a külföldi kis- és nagyvállalkozások, a pénzügyi és szakmai befektetők a magyar vállalkozók mellett. A privatizáció során a nagy állami vállalatok túlnyomó többsége külföldi tulajdonosok kezébe került, és a piacra érzékeny arra orientáló társaságokká alakultak át. Az évtized végére megközelítőleg hétszázezer egyéni vállalkozás és közel háromszázezer társas vállalkozás jött létre.

Egyre több induló vállalkozás megy tönkre a kiélezett verseny, piacvesztés és hozzá nem értés miatt. Az induló vállalkozásoknak a bukási aránya egyre inkább közelíti a fejlettebb piacgazdaságokban kialakuló 80 százalékos arányt, viszont 20 százalékuk sikerrel veszi a kihívásokat. A kilencvenes évek közepén hozott markáns gazdaságpolitikai döntések konszolidálták a gazdasági mozgásteret.

Magyarországon a vállalkozások kialakulását három szakaszra lehet bontani: az első szakaszban 1982 és 1990 között kialakultak a társas magánvállalkozások, a második szakaszban 1990 és 2000 között létrejött a magángazdaság, 2000-től a harmadik szakaszban a vállalkozói társadalom kialakulása vette kezdetét. (Ennek a fejezetnek a feldolgozásánál erősen támaszkodtam  Vecsényi János könyvére)

A magánvállalkozások kialakulása

A nyolcvanas évek a társulási lehetőségek szempontjából egy fontos és újszerű jogszabállyal köszöntött be. Az 1981. évi 15. tvr. és a 28/1981. (IX. 19.) MT sz. rendelet megjelenésével létrejöttek az alapok a magánvállalkozások létrejöttéhez. Bár számtalan korlátozás nehezítette az állami és szövetkezeti vállalatok mellett létrejövő kezdeti kisvállalkozásokat, a vállalkozási szellem mégis felszabadult. Az 1982 és 1985 között létrejött új szervezetek száma elérte a 30 ezret.

Létrejöttek a jogi személyiséget nélkülöző és a tagok korlátlan felelősségére épülő gazdasági munkaközösségek (gmk). Célja a magánszemélyek fogyasztási és egyéb szolgáltatási szükségleteinek a kielégítése, illetve kisüzemi termelés és a gazdálkodó szervezetek tevékenységét kiegészítő szolgáltatások végzése, szervezése és elősegítése. Társasági szerződéssel hozták létre a gmk.-kat. Ennek érvényességéhez a helyileg illetékes szakigazgatási szerv jóváhagyása volt szükséges, ezután vették nyilvántartásba. Amennyiben a gazdasági munkaközösséget ugyanazon gazdálkodó szerv, vállalat dolgozói alapították, akkor vállalati gazdasági munkaközösségről (vgmk) van szó. Ebben a formában az anyavállalat támogatta a munkaközösséget, mert a tagoknak átengedte az eszközeit, illetve a munkavégzéshez helyiséget biztosított. A vgmk. tagjai csak az általuk teljesített vagyoni hozzájárulással és a munkaközösségben szerzett jövedelmükkel feleltek, a munkaközösség ezt meghaladó kötelezettségeiért a vállalat viselte a felelősséget. Így a vállalkozók olyan vállalati gazdasági munkaközösségben dolgoztak, ahol a termékek vagy a szolgáltatások piacát az anyavállalat adta. A vállalkozások másik fele azonban felismerte és kihasználta az adott korra jellemző óriási hiányt a szolgáltatások és fogyasztási cikkek piacán. Ez a korszak lehetőséget adott, hogy sokszor a vállalkozások saját kudarcaikon, sikereiken keresztül megtanulják a piaci gondolkodás, a vállalkozás menedzsment, marketing alapjait.

Az árunak és a versenynek a hiánya volt az ösztönző a vállalkozások létrehozásához. A nagy állami vállalatok nehézkesen alkalmazkodtak a kisvállalkozások által keletkező versenyhez és a piaci igényekhez. A fejletlen szolgáltatási ágazat kompenzálására létrejöttek az új éttermek, szervizek, tanácsadó-szolgálatok, fejvadászcégek és sok más új szolgáltató. Ekkor még nem nagyon voltak jelen a magyar gazdaságban a nagy multinacionális cégek, így nem jelent meg a tömeges áru és szolgáltatás kínálatuk.

Az évtized végére több százezer egyéni vállalkozás és több tízezer társas vállalkozás jött létre. A nagy számban létrejött vállalkozások túlnyomó többsége több éven keresztül sikeresen működött. A siker teljesen általános volt, a kudarc számított kivételnek.

A Magyar Tudományos Akadémia értelmező kéziszótára a vállalkozást a következőképpen határozta meg: „ 1. Az a cselekvés, hogy valaki vállalkozik valamire; 2. Az a munka, amelyre valaki vállalkozik; 3. Jövedelmet biztosító termelő vagy szolgáltató gazdasági egység, forma létrehozására, fenntartására irányuló tevékenység.”

Az Európai Unió 2003 elején „Vállalkozás Európában” címmel kibocsátott Zöld Könyve abból a meghatározásból indul ki, hogy: „ A vállalkozás gondolkodásmód, valamint gazdasági tevékenység teremtésének és fejlesztésének folyamata, ötvözve a kockázatvállalást, a kreativitást és/vagy az innovációt józan menedzsmenttel, egy új vagy már működő vállalaton belül”.

Kicsit más fogalmazásban megállapítható, hogy a vállalkozás az egyén olyan motivációja és képessége, amellyel felismer és kihasznál egy lehetőséget új érték vagy gazdasági siker létrehozásához.

Felmerülhet az a kissé abszurd elméleti kérdés, hogy egyáltalán miért jöttek létre szabályok a vállalkozás alapításával kapcsolatosan? Hiszen, általánosságban véve egy vállalkozás elkezdésének számtalan pozitív hatása van. Az újonnan születő cégek egy részének esetében például ilyen pozitív hatás lehet a teljesen új termék vagy szolgáltatás megjelenése, esetlegesen az új technológiai eljárások alkalmazása. Lehetne még említeni az új vállalkozások munkahely teremtő képességét, vagy azt az innovációs potenciált, amivel ezek a vállalkozások rendelkeznek …stb. Viszont a hatóságok a túlságosan körültekintő szabályozások által adminisztratív akadályt képeznek, és ezáltal belépési korlátot, így negatív hatást gyakorolnak a vállalkozásalapításra.

A vállalkozásalapítás szabályozásával kapcsolatosan három elmélet létezik (és persze lehet, hogy több is :)

1. A szabályozás igénye a piacon már bennlévő vállalkozásoktól érkezi, és elsősorban az ő érdekeiket szolgálja. A magasabb belépési korlátok felállításával, és a szigorú szabályozás felalításával a már a piacon lévő vállalkozások monopolhelyzetét erősítik meg, és nem a közérdek érdekeit képviselik. (Stigler: A közösségi választások elmélete ) 

2. A szabályozás a bürokraták és politikusok érdeke, azért hoznak létre törvényeket és szabályokat, hogy a visszautasítás erejével fenyegetve vesztegetési pénzek kifizetésére kényszerítsék az engedélyek megszerzőit. Így a korrupció által eltorzított politika miatt nem lehet hatékony a szabályozás. (Tollbooth: Díjkifizetési hely elmélet )

3. A szabálytalanul hagyott piacokon egymást érik a piaci hibák, a monopóliumok kialakulása, környezet szennyezés, esetlegesen a vállalkozásoknak a társadalomra gyakorolt negatív hatásai (pl: dohánygyár)… stb. A hatóságoknak a társadalmi hatékonyság érdekében védenie kell a közérdeket. A vállalkozások alapítása tekintetében ez azt jelenti, hogy a kormányzat a potenciálisan piacra lépőket megszűri, így biztosítva azt, hogy a fogyasztók a megfelelő minőségű termékekhez és szolgáltatásokhoz jussanak hozzá a megfelelő kínálótól. Az ilyen típusú szabályozás csökkenti a piaci hibák kialakulásának lehetőségét, és a hivatalos elismerés pedig biztosítja a szükséges köztiszteletet, tekintélyt az új vállalkozás számára. Így valósul meg, hogy a növekvő szabályozás növeli a társadalmi hatékonyságot. (Pigou: A szabályozás mint közösségi érdek elmélete )

Érdekes eredménnyel záródtak a három elmélet szempontjából végzett kutatások, mivel inkább a közösségi választások és a díjkifizetési hely elméletek állításait támasztják alá: a szigorúbb vállalkozásalapítás szabályozás sehol sem vezetett kevesebb környezeti szennyezéshez, vagy magasabb minőségű termeléshez.

 Általánosságban elmondható, hogy a vállalkozásalapítás, és az alapítások számának növekedése előtt álló legnagyobb akadályok a tőkehiány, a kormányzati politika (szabályozás ill. annak kiszámíthatatlansága, adózás, támogatás ..stb) és a kulturális tényezők.

A vallalkozas.blog írásánál törekedni fogok arra, hogy azokat a törvényi előírásokat dolgozzam fel, amik a vállalkozás megalapítását közvetlenül szabályozzák, illetve egy pár gondolat erejéig az ezzel kapcsolatos várható változásokat. Ezen felül olyan témákat, amik ennek a tárgykörnek (reményeim szerint) a jobb megértését szolgálják.
Célom, hogy ez a blog, tartalmazza csokorba szedve azokat a feltételeket, ismereteket, amelyek segítségével könnyebben el lehet igazodni a vállalkozás alapítására vonatkozó szabályozáson.

Magyarországon a vállalkozás alapítását az Alkotmány alapvető jogként határozza meg: „ A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát”. Az ezt követő törvények az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény, vagy a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, illetve a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény határozzák meg, hogy mi a vállalkozás alapításának menete, milyen szervezeti jogi forma közül választhat az alapító, és melyik milyen következményekkel, felelősséggel jár. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követően ezek a jogszabályok, és a tervbe vett változtatások már tükrözik azt az elképzelést, hogy az Unióban a vállalkozásalapítást minél gördülékenyebbé kell tenni.