Vállalkozás-blog

Egyéni vállalkozás folytatására jogosultak, az egyéni vállalkozás keretei között gazdasági tevékenységet folytathatnak. Ilyennek az üzletszerűen folytatott termelő- vagy szolgáltató tevékenység tekinthető. Üzletszerű gazdasági tevékenységnek tekintjük, ha a vállalkozó saját nevében, saját kockázatára, ellenérték fejében, rendszeresen, nyereség és vagyonszerzés céljából folytat gazdasági tevékenységet.

A folytatható üzletszerű gazdasági tevékenységek köre nagyon széles, ter­melő, értékesítő, szolgáltató, kulturális, oktatási tevékenység, stb. Az egyéni vállalkozók által folytatható tevékenységeknél a törvény csak egy fontos korlátozást tartalmaz: az egyéni vállalkozó nem folytathat “állami monopóliumként” fenntartott tevékenységet, amelyet a törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet az állam, állami szerv vagy állami gazdál­kodó szervezet részére tart fenn. Az egyéni vállalkozó például nem folytathat bányászati, banki, biztosítási tevékenységet, nem foglalkozhat dohányfeldolgozással, tengeri személy- és árufuvarozással, nem gyárthat és forgalmazhat kábító hatású szert, stb.

Az egyéni vállalkozó felelőssége

Az egyéni vállalkozót korlátlan felelősség terheli, ez azt jelenti, hogy az általa vállalt kötelezettségekért teljes személyes magánvagyonával felel. Egy vagyonnal azonban csak egy vállalkozásért lehet korlátlanul felelni. Az egyéni vállalkozó ebből kifolyólag nem lehet valamely működő gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja, így egy időben nem lehet tagja közkereseti társaságnak, illetve betéti társaságnak, ahol a beltagok felelőssége szintén korlát­lan.

Egyéni vállalkozás gyakorlásából az van kizárva, aki az egyéni vállalkozásról szóló törvény alapján nem kaphat vállalkozói igazolványt. A törvény a vállalkozásból kizárja azokat, akiket gazdasági, vagyon elleni vagy a közélet tisztaságát sértő bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztésre ítéltek, vagy egyéb szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó szabadságvesztésre ítéltek. Abban az esetben, ha valakit felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek, lehetősége van arra, hogy vállalkozzon. Nem kaphat vállalkozói igazolványt, akit valamely foglalkozástól eltiltottak, addig amíg az ítélet hatályban van rá vonatkozóan, illetve aki valamely jogszabályban meghatározott tevékenységre előírt foglalkozási tilalom alá esik. Természetesen más területen folytathat vállalkozói tevékenységet, ha a jogszabályi feltételeknek megfelel. Nem folytathat egyéni vállalkozói tevékenységet az a személy, akinek vál­lalkozói igazolványát visszavonták, azért mert társadalombiztosítási kötele­zettségét vagy adóhátralékát, vagy vámtartozását a felszólítás ellenére, saját hibájából nem fizette meg. Ha a vállalkozó kiegyenlíti korábbi tartozását, akkor ismét folytathat vállal­kozói tevékenységet. Végezetül egyéni vállalkozó nem lehet, aki gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja.

Egyéni vállalkozónak minősül az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (Art) értelmező rendelkezése szerint az a magánszemély, aki belföldön saját nevében és kockázatára rendszeresen, haszonszerzés céljából üzletszerű gazdasági tevékenységet folytat és vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, továbbá az a magánszemély, akinek a tevékenységét a törvény vállalkozási tevékenységnek minősíti.

Ugyanakkor egyéni vállalkozónak minősül az a magánszemély is, akit a személyi jövedelemadóról szóló törvény, tevékenysége alapján, egyéni vállalkozónak minősít. Ilyen lehet például (még akkor is, ha nincs vállalkozói igazolványa) a gyógyszerészi magántevékenységet folytató természetes személy, közjegyző, önálló bírósági végrehajtó, az egyéni szabadalmi ügyvivő, stb.

Egyéni vállalkozás folytatására jogosultak alanyi köre

Az alanyi kör egyet jelent az egyéni vállalkozás alapítására jogosultakkal. Voltaképpen bárki lehet egyéni vállalkozó: „egyéni vállalkozás alapítására az a belföldi természetes személy jogosult, aki cselekvőképes, lakóhelye van, és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából.”

Belföldinek a devizajogszabályok szerint az a természetes személy minősül, akinek az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolványa van.

Külföldinek minősülő állampolgárok közül egyéni vállalkozás alapítására csak az jogosult, aki önálló vállalkozóként gazdasági célból Magyarországon való letelepedésre külön törvény alapján feljogosított(1). Jelenleg hatályos nemzetközi szerződéseink szerint, az Európai Térség (EGT)(2) tagállamainak polgárai jogosultak Magyarország területén egyéni vállalkozás alapítására. A külföldi természetes személy csak akkor alapíthat egyéni vállalkozást, ha cselekvőképes, tartózkodási engedéllyel rendelkezik, illetve ha nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából.

Az egyéni vállalkozóvá váláshoz az egyéni vállalkozásról szóló, többször módosított 1990. évi V törvény (Evt.) szolgáltatja a jogszabályi alapot.

Ez a szabályozás összhangban van a gazdasági társaságok, szö­vetkezetek, állami vállalatok szabályozásával. A törvény figyelemmel van arra is, hogy az egyéni vállalkozások körében várhatóan még hosszabb ideig a hagyományos, saját munkán alapuló vállalkozás lesz a jellemző, de egyúttal szabályozza az egyéni vállalkozók által létesített vállalatszerű vállalkozást, az egyéni cég feltételeit is.

Az egyéni vállalkozói forma a legegyszerűbb vállalkozástípus. Nincs alapító okirat, sem alapító vagyon. Egyedül biztosítja a tőkét, és egyedül dönt. Az ilyen vállalkozó nem hoz létre személyétől elkülönült szervezetet, hanem a legegyszerűbb, adózási és nyilvántartási szempontok miatt szükséges regisztrációt követően, a saját nevén végzi gazdasági tevékenységét. Az egyéni vállalkozás alanyi jog. Ez azt jelenti, hogy a természetes személy maga dönti el akar-e ilyen formában vállalkozást folytatni vagy sem. A hatóság csak azt mérlegelheti, hogy az adott személy megfelel-e a mindenkire kötelező feltételeknek, illetve rendelkezik-e azokkal a jogosítványokkal, amelyet az adott vállalkozói tevékenységként való gyakorláshoz jogszabály ír elő.

Az 1959. évi IV. törvény (Polgári törvénykönyv) alapján a vállalkozói jogviszony főbb tartalmi jellemzői a következők:

"A jogi személy a klasszikus jogelméleti tanok szerint a mögötte álló tagoktól vagy vagyonmozgástól elkülönülő ügyintéző és képviselő szervvel, valamint saját vagyonnal rendelkező olyan szervezet; amelyet az arra jogosított szerv a működési céljának megfelelő jogalanynak ismer el. A jogi személyek jogképességének köre az emberhez hasonlóan abszolút. Ez azt jelenti, hogy a jogi személyeket is megilletik mindazok a jogok és kötelezettségek, mint a természetes személyeket, kivéve nyilvánvalóan amelyek jellegüknél fogva az emberhez köthetőek (pl. végrendelet).”
Dr. Károlyi Géza, Dr. Prugberger Tamás: Gazdasági magánjog.

A jogi személyiség tehát, mint jogalanyiság (képviseleti jogosultságon keresztül) a jogok szerzését és kötelezettségek vállalását, vagyonnal való rendelkezési jogot, perképességet egyaránt magában foglalja. A jogi személyiség minden esetben olyan vagyontömeg, amely függetlenné válva az alapítótól önálló életre kell. A jogi személy létrejöttére mindig állami elismerés szükséges, ennek jogi eszköze a nyilvántartásba vétel. Cégek esetében például nyilvántartást végző szerv a cégbíróság. A jogi személy a jogviszonyok létesítése során saját neve alatt lép gazdasági viszonyokba.

Jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok

Jelenleg ebben a formában két gazdasági társaság, a betéti társaság és a közkereseti társaság hozható létre. Szakértők véleménye szerint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok elkülönítése a jogi személyektől nem indokolt, az állítást azzal lehet alátámasztani, hogy a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok is abszolút jogképességgel rendelkeznek. A formaspecifikus jellemzőkön kívül nem lehet olyan különbséget tenni, ami a jogi személyeknek biztosított jogokból a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokat kizárná. Ebből kifolyólag külön jogalanyként való tárgyalásuk ma már csak jogdogmatikai szempontból jelent megkülönböztetést.

A gazdasági folyamatok szereplői jogalanyok, így jogképességgel rendelkező személyek. A jogképesség a jogalanyoknak azon sajátossága, hogy jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak. A magyar jogforrás három jogalanyt (személyt) ismer. A természetes személyeket (embert), mint természetes jogalanyt. Továbbá a jogi személyeket és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokat. Ebben az esetben a jogképesség hordozója, vagyis a jogalany mesterséges személyiség.

A természetes személy meghatározás alatt magánszemélyt értünk. A mai hatályos magyar polgári jog értelmében valamennyi természetes személyt a fogamzás pillanatától kezdve feltételes (mert feltételezi az élve születést), ha élve születik feltétlen és egyenlő jogképesség illeti meg. Tehát törvényellenes a diszkriminációnak mind negatív, mind pozitív formája az egyes emberekre a jogalanyiság gyakorlása szempontjából. A természetes személy jogképességével szorosan összefüggő fogalom a cselekvőképesség. Cselekvőképesnek a Polgári Törvénykönyv szerint az a személy minősül aki nagykorú, tehát a tizennyolcadik életévét betöltötte, vagy tizenhat év felett nagykorúságát házasságkötéssel szerezte meg, nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság alatt, mindemellett rendelkezik az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel. Tehát a természetes személy cselekvőképessége annyit jelent, hogy saját nevében és a saját jognyilatkozatai és cselekedetei alapján jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat.